Van az úgy, hogy bármennyire is szeretnéd, nem megy. Eltervezted, megálmodtad, mit és hogyan fogsz tenni, komplett folyamat van a fejedben róla, de valahogy hiába. Valami miatt mégis ellenállsz, valami miatt mégsem tudsz beleállni, valami a teljesítés útjában áll. Pedig a felszínen te úgy szeretnéd… megtenni, érezni, együtt áramolni, benne lenni. De éned valamely része mégis behúzta azt a bizonyos kéziféket. Megállj-t parancsol. Mit teszel ilyenkor?

Erőlteted?

Dühöngsz és tombolsz?

Belekényszeríted magad csak azértis?

Ezt is lehet, persze. Hogy jólesik-e az már más kérdés. Oly sok minden nem esik jól, mit számít még egy újabb tétel?!… Belefér? Ez is? Meg egy újabb és újabb tétel? És mégis meddig?

Mikor mondod azt, hogy elég…? Mondod egyáltalán, legalább néha?

Talán sokszor nehéz kimondani azt, hogy NEM. Oly sokszor várják el azt, hogy azt mondd: persze, hogyne, igen, természetesen. És lehet, hogy senki nem kérdezi meg, hogy: ez Neked is jó így? Talán Te sem kérdezed meg magadtól.

Aztán amikor meg végre képes vagy nem-et mondani, elkezded magad jól érezni. Erőre kapsz. És megint túlzásba esel, mert azon kapod magad, hogy mostanában túl sok mindenre mondtál nemet. Kösz, de nem. És hadd ne kelljen magyarázkodnom. És nem is kell.

Egy a lényeg szerintem: legyen harmóniában a válaszod önmagaddal. Nem az egóddal, hanem Veled. Ott benned az érzéseiddel, a belső hangoddal, ott a szívedben.

Mondod néha magadnak, hogy: jó, legyen…? Oké, engedem…? Engedem, hogy most ne legyen semmi. Engedem, hogy ne most döntsek erről. Legyen most az, hogy időt adok ennek, hogy időt kérek, hogy időt adok magamnak. Elengedem a görcsösséget, az akarást. Csak hagyom, hogy legyen.

Mit történik ilyenkor? Általában ha hagyom, akkor előbb-utóbb feloldódik.

„A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.”

…

“Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb. Ez a megvilágosodás.”

…

“Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (…) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!”

/Eckhart Tolle/